Lassan két hét után újra jelentkezek. :)
Elkezdődőtt az egyetem, el is tűntünk rendesen és csak mostanra sikerült eluralkoldni a káoszon, bár még mindig vannak sötét pontok. Hajnali kelés reggelente, hogy beérj a dugóban, órák-órák hátán, szerdán 4 egyidőben....ez az Erasmus velejárója. Délutánként pedig gyakorlatok és heti négy óra olaszozás.
Természetesen az élet nem állt meg, a társaság nagyon jó, a kötelező esti programok, közös vacsorák, beszélgetések a spanyol lépcsőn és a bulik továbbra is rendíthetetlenül követik egymást.
A múlt hétvégén Mónival és egy spanyol barátunkkal úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kirándulást Nápolyba és Caprira. Így hát szombaton reggel vonatra szálltunk, majd kerestünk egy olcsó hostelt a városban és utána kora délután kicsit szeszélyes idő mellet megkezdtük a maratoni félnapos városnézést, "minél több beleférjen" alapon :)
A kikötőben megvettük a kompjegyet a másnapi Capri útra...ez volt ami igazán izgatott minket, látni akartuk már nagyon a valóságban azt a csodát amiről annyi ódát zengenek.
És Capri tényleg egy csoda...egy fennmaradt földi paradicsom a Tirrén- tengeren, egy apró sziget, hófehér házakkal, szűk utcákkal,
szerpentinekkel, függővasúttal, eldugott öblökkel, piciny strandokkal és rendkívül kedves emberekkel, és nem utolsó sorban napfény és 26 fok...októberben !!!! Capri, ahol a kék az igazán kék, nem is győzik a turisták kattogtatni a kamerákat. Apropó turisták, leginkább ameriakiak és japánok. Szörnyen drága, elit hely, luxus üzletek, drága szállodák, nem a mi pénztárcánknak való, de nem is ezért mentünk, hanem a szigetért, és azt kaptuk amire számítottunk. Capri lenyűgöző, meseszép, filmbéli táj, amit örökké a szívedbe zársz, úgyhogy amint lehet megyek is vissza. Majd öregkoromra gyüjtögetek és letelepszek. :)
szerpentinekkel, függővasúttal, eldugott öblökkel, piciny strandokkal és rendkívül kedves emberekkel, és nem utolsó sorban napfény és 26 fok...októberben !!!! Capri, ahol a kék az igazán kék, nem is győzik a turisták kattogtatni a kamerákat. Apropó turisták, leginkább ameriakiak és japánok. Szörnyen drága, elit hely, luxus üzletek, drága szállodák, nem a mi pénztárcánknak való, de nem is ezért mentünk, hanem a szigetért, és azt kaptuk amire számítottunk. Capri lenyűgöző, meseszép, filmbéli táj, amit örökké a szívedbe zársz, úgyhogy amint lehet megyek is vissza. Majd öregkoromra gyüjtögetek és letelepszek. :)
A kompozás egy hatalmas élmény volt, hajnalban a napfelkelte hazafelé a nápolyi kikötőben horgonyzó luxus óceánjárók látványa tette teljessé ezt a hétvégét, amit még a hazafelé való szenvedés sem tört meg a vonatúton az egy órás késés mellett. Fáradtan, de újabb feledhetetlen élményekkel gatdagodva tértünk vissza Rómába.
Tegnap pedig megjött Szegedről az első kiscsapat Rómába !!! :) Dóri, Dani és Pisti személyében. Be is voltunk sózva rendesen délután, mikor készülődtünk a reptérre menni. Meg is leptük őket rendesen a terminálban, a hülyeség nem marahatott el..."mert aki bolond, az legyen mindig bolond" ugyebár, hát gondoskodtam róla Mónival együtt, hogy így legyen. :)
Éjszaka egy hatalmas buli, ma a spanyol lépcső és egy kis sörözés mellett kibeszéjük, hogy s mint otthon, szerdáig van időnk. Aztán sok nyugodt pillanatunk úgy se lesz. Csütörtökön jön a váltás, jönnek a szülők, remélhetőleg hungarikummal teli bőröndökkel, úgyhogy megint idegenvezetősködünk. :)
Kicsit hiányzik Szeged, a SZOTE, a Tik, meg a társaság, meg leginkább az ágyam mert itt képtelenség normálisan aludni ezeken a mini priccseken, de decemberben újra találkozunk és utolsó héten bulizunk egy nagyot együtt, majd jöhet a maratoni tanulás.
Jót ne halljak rólatok, aztán amint tudok jelentkezek újra !
Zoli
